Címlap

Államalapításunk ünnepe – Augusztus 20.

 

Az Államalapító Szent István tiszteletére szervezett megemlékező műsor a hagyományokhoz híven a római katolikus templomban került megrendezésre.

Az államalapítás ünnepe egybeesik az aratás végével és az új kenyeret is ekkor ünnepelhetjük. A kenyér a magyar ember számára mindig is az életet, a megélhetést, az otthont jelentette. Azzal, ahogyan nemzeti szín szalaggal átkötött kenyérrel ünnepelünk, kifejezzük, hogy a haza és az élet összekapcsolódik. Az ünnepi szentmise kenyérszenteléssel és a Magyarok Nagyasszonya Kórus közreműködésével valósult meg. Ezt követte Zsoldos Márta Piroska polgármester asszony köszöntője, majd Bartha Attila református lelkész mondott áldást e nap tiszteletére.

 

Zsoldos Márta Piroska polgármester köszöntője:

Tisztelt Ünneplők! Tisztelt Kitüntetettek!

Amikor augusztus 20-a, államalapító Szent István királyunk ünnepe alkalmából kitüntetést adunk és kapunk, akkor ez szükségszerűen kötelez bennünket arra, hogy hozzámérjük magunkat ahhoz a műhöz, mely ezer évvel ezelőtt készült. Persze a mérce nagyon magas, de ha alatta maradunk is, mégis megkérdem: szabad-e kevesebbet akarni ebben az országban, ezért az országért, ezért a nemzetért, mint amit Szent István akart és tett?

Az életműnek titkát megfejteni, fejtegetni sokféle módon lehet, és kell is. A mai elismerések arra adnak lehetőséget, hogy odafigyeljünk egy olyan összefüggésre, mely minden megérdemelt díjnak, kitüntetésnek sajátja kell, hogy legyen, s amely összefüggést Szent István életműve is közvetít. És ez nem más, mint a személyiség és az alkotás egysége. Az élet és a mű együtt az életmű. Az ember és a teljesítmény. És ilyenkor azt szoktuk mondani, hogy ő is csak emberből van. Szent István is emberből volt, és mégis életében a személyes döntés és az uralkodói tettek egymásra találtak, egymást erősítették. Amit az országnak akart – a keresztény hitet -, azt saját, személyes útjának is tekintette, saját személyes útjának is választotta, és fiának is ajánlotta apai bölcsességgel és szeretettel.

Amit mi ebből tanulhatunk: ha ott állunk teljes akaratunkkal, hitünkkel, életünkkel a mögött, amit teszünk, amit csinálunk, ami a munkánk, ami a szenvedélyünk, akkor abból hiteles alkotás lesz, akkor az megragadja a körülöttünk élőket, akkor annak hatása lesz a világra, akkor annak hatása lesz a hazánkra, melyben élünk. Az életnek csak az önfeláldozó munka, a szolgálat adhat értelmet.

Bár az ember mérlegel, amikor alkot, amikor gyógyít, tanít, sportol vagy házat tervez; mérlegeli, hogy mi jön vissza ebből, lesz-e ennek kinyerhető haszna – ez természetes. De ha csak ezt tartaná szem előtt mindenki, hogy milyen személyes haszna lesz, hova jutna az ország, hova jutna a világ?

A haza mi vagyunk a hétköznapokban és az ünnepi pillanatokban is. Akkor is, amikor elbizonytalanodunk, mert nem kapunk visszaigazolást a munkánkról közösségtől, de akkor is, amikor a közösségünk elismeri a tevékenységünket. Kitüntetése sokaknak lehet, de dicsőség csak annak jár, aki valóban méltó rá. Az igazi megdicsőülés nem a piros szőnyegen vár az emberre, hanem az emberi kapcsolataiban, a munkahelyén, a szerettei között. A díj tehát akkor teljesíti be önmagát, ha a környezetünkben élők visszaigazolják azt. S ehhez kevés a teljesítmény. Ehhez kell személyiség, a hiteles ember, aki hisz abban, amit tesz. Az ember természetes veleszületett igénye, hogy a nagyobb közösség, a társadalom értékén és rangján fejezze ki róla alkotott véleményét, méltányolja átlagon felüli teljesítményét.

 

A tavalyi évhez hasonlóan önkormányzatunk idén is adományozott „Böhönyéért” és „Böhönye Díszpolgára” kitüntető címeket. „Böhönyéért” díjat a Böhönye Községi Sportegyesület, a Halm Elektrotechnika Bt. és Gönczöl György vehetett át. Böhönye posztumusz díszpolgára Vörös József esperes plébános lett.

 

A díjak átadása után a nagyatádi Czindery Szépmíves Céh verses, zenés ünnepi összeállítását tekintették meg a résztvevők, majd Tóth Gábor és Tóth Mihály képviselő urak elhelyezték az emlékezés koszorúját a Szent István szoborhoz.

 

 

Az alábbiakban a kitüntetettek méltatását olvashatják.

 

Böhönye Díszpolgára – Vörös József esperes plébános

„Emberé a munka, Istené az áldás. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői”. Áldás volt Vörös József esperes-plébános Úr munkáján, akit templomépítő atyaként ismerünk, újratemetésére Grujber Zsolt plébános úr kezdeményezésére 2014. november 29-én került sor. 1922-1948 között szolgált Böhönyén.

Ő kezdte el a Böhönyei nagytemplom építését, amelynek kertje most végső nyughelyéül is szolgál. 1943. október 24-én rakta le a templom alapjait. Közben angol gépek jelentek meg és bombáztak. Az egyik tanító elkiáltotta magát: „Bomba”. A nép szétszaladt, csak a papság és néhány hősies hívő maradt ott. A bomba valóban leesett Lászlómajor környékén.

A plébános a háború alatt mindvégig ott maradt a hívek között, míg több környékbeli plébános elmenekült a heves harcok miatt. 1945-ben megmentette a református templomot, mert a németek fel akarták robbantani. A nála elszállásolt német katonák által sikerült ezt megakadályozni.

1948-ban a veszprémi püspök tiszteletbeli esperessé nevezte ki a háború alatti hősies helytállásáért.

1948. január 6-án lett rosszul az Illés templom sekrestyéjében. Közel egy óra hosszat pihent a sekrestyében, majd erőt vett magán és elvégezte a vízkereszti szentmisét. A szentmise után azonnal a Marcali kórházba szállították.

1948. január 8-án gyomorrákban halt meg. Szenvedéseit türelemmel viselte. 1948. január 11-én volt a temetése, ekkor már álltak az új templom falai és a tető is kész volt.

Az új templom falai között ravatalozták fel.

Böhönye Község Önkormányzatának Képviselőtestülete a 142/2016.(V.24.)Kt. határozatával, megbecsülése és tisztelete jeléülVörös József esperes-plébános részére a Böhönye díszpolgára kitüntető címet és oklevelet adományozta, melyet hozzátartozói, Vörös Istvánné és Vörös Huba vettek át.

 

Böhönyéért díj – Böhönye Községi Sportegyesület

 

Szent-Györgyi Albert mondtaegy 1930-ban elhangzott előadásában a következőket:

„A sport, az nem csak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a „fair play” a nemes küzdelem szabályaira.

Böhönye községben a sportélet megindulása Tímár-Balogh János gyógyszerész – mint mecénás nevéhez fűződik.

1921-ben az ő kezdeményezésére hozták létre a labdarúgó csapatot. A működéséhez szükséges feltételek ekkor még kezdetlegesek voltak.

A labdarúgó pályát a gróf Festetics-féle hengermalom feletti vásártéren létesítették.

A jelenleg működő sportpályát az 1930-as években alakították ki, a régi pályától nyugatra. Ebben az időben a megye egyik legjobb füves pályája volt.

A játékosokkal a Budapestről Böhönyére költöző Gregó István foglalkozott. Ő maga is aktív játékosa volt a csapatnak. A labdarúgó csapat, a játék rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. Ekkor még a csapat szervezett, rendszeres bajnokságban nem vett részt. Alkalomszerű, barátságos mérkőzéseket játszottak a szomszédos községek csapataival.

Gróf Festetics Sándor mint lelkes sportkedvelő, hatalmas támogatásokat nyújtott a böhönyei sportnak:

 

Az 1928-ban megalakult a böhönyei Levente Sportegyesület, amely a következő szakosztályokkal működött:

 

A labdarúgó csapat menedzsere Vörös József cipész kisiparos, képzett játékvezetője Horváth István volt. Strausz Lajos tanító, a csapat főoktatója volt, aki a heti két edzést kötelezővé tette. 1938-ban beneveztek a Dunántúli Délnyugati Alszövetségbe, de a teljes fordulót nem tudták lejátszani, mert a bevonulások miatt a csapat jelentős része hiányzott.

 

Az ifjúságot összetartó levente-élet idején érte el Böhönye község sportja a tetőfokot 1945 előtt, melynek a II. világháború vetett véget. A háború megrázkódtatásai után Strausz Lajos nevéhez fűződik a labdarúgó szakosztály talpra állítása. Ebben a munkában segítették:

(Pali) Bakos József Sportkör elnöke

Gregó István edző (MÉK vezető)

Pandur László Téglagyár vezető

Lapath Géza TÜZÉP vezető

Fábos János géplakatos

A tudatos és fegyelmezett munka a bajnoki cím megszerzéséhez vezetett.

A sikercsapat játékosai:

Szabó László, Nyers István, Pálos József, Borsfai István, Csima József, Pokorni Lajos, Ivelics János, Beck Zoltán, Füsi Lajos, Varga László, Répási Imre, Tamás István, Tóth János, Vörös János, Kiss Gyula, Szita János, Papp Gyula, Vörös Lajos, Varga Imre, Szalai Sándor.

 

1957-58-ban Böhönye a Megyei I. osztályban játszott. Az új sportköri vezetés tagjai:

Lukics László elnök helyi sütőipari cég vezetője

Zóka József szakosztályvezető VB elnök

Szabó György szakosztályvezető FMSZ elnöke

Pandur László edző Téglagyár vezetője

 

1962-64-ben a járási bajnokságban szerepelt a csapat, 1962-ben sikerült megnyerni a bajnokságot.

Az egyik legrégebbi csapatfotó

A Somogy megyei Labdarúgó Szövetség döntése alapján bevezették a Megyei II. osztályt, amelybe Böhönye is bejutott. Ebben az osztályban szerepelt a csapat 1978-ig, amikor lejjebb került a tabellán.

 

 

Felnőtt csapat 70-es évek vége

 

1998-ban az új vezetőség elhatározta, hogy a csapatot, ha kell, vidéki játékosokkal megerősítve is, de ismét fel kell juttatni a Megyei II. osztályba. Ennek szellemében megerősítették a szakmai munkát, nagy gondot fordítva az utánpótlás nevelésére is.

Ezt a célt 2000-ben sikerült elérni. Ezzel párhuzamosan újjá alakult a női kézilabda szakosztály is, ami 5 éven át működött a legalacsonyabb osztályban.

2004-ben új vezetőség alakult, a sportkör elnöke azóta is Biró Attila. A labdarúgó csapat 2006-ban osztályt váltott, sikerült kiharcolni a Megyei I. osztályban való indulást, ahol három évadon át vitézkedtek a Böhönyeiek.

 

Megyei 1. osztályba jutott csapat 2005/2006

 

A felnőtt csapat jelenleg a Somogy megyei II osztály déli csoportjában szerepel, ahol az előző években egyszer bajnoki címet és csak rosszabb gólkülönbségének köszönhetően, egyszer második helyet ünnepelhetett. Ezzel mindkétszer kiharcolta a csapat a Megyei 1. osztályban való indulást, de sajnos pénz és utánpótlás hiányában nem indultak a magasabb osztályban.

A 2000-es években az utánpótlás nevelésére is nagy hangsúlyt fektetett az egyesület. A serdülő csapat csoportjában egyszer harmadik helyezést ért el. Az ifjúsági csapat pedig háromszor ünnepelhetett bajnoki címet 2005-ben, 2006-ban és 2013-ban. Mindezek mellett a pálya és környéke is szépen fejlődik, hiszen pályázati támogatásból 30 millió forint összegű beruházás valósulhatott meg, amelynek mind az egyesületben sportoló és a csapatnak szurkoló emberek kényelmét és szórakozását szolgálják.

Böhönye egyik legnagyobb múltú, legtöbb embert megmozdító egyesülete idén ünnepli fennállásának 95. évfordulóját.

 

 

 

A 2012/2013-as évad Megyei 2. osztályának felnőtt bajnokcsapata

 

 

A 2012/2013-as éves Megyei 2. osztályának bajnok ifjúsági csapata

 

Böhönye Község Önkormányzatának Képviselőtestülete a 144/2016.(V.24.)Kt. határozatával, megbecsülése és tisztelete jeléülBöhönye Községi Sportegyesület részére a Böhönyéért kitüntető címet és oklevelet adományozta, melyet Biró Attila, az egyesület elnöke vett át.

 

Böhönyéért- díj kitüntetettje – Halm Elektrotechnika Bt.

A Halm céget 1957-ben Richard Halm alapította a németországi sváb Baltmannsweilerben gyújtó kondenzátorok gyártására. A családi vállalkozás jelentős fejlődésen ment át az elmúlt 59 év alatt. A céget mára a harmadik generáció irányítja.

Röviden a böhönyei üzemről.

Hosszas magyarországi keresés után a Richard Halm Kft. tulajdonosai úgy döntöttek, hogy Böhönyét választják az új kelet-európai gyártás helyszínéül. 1995-ig a termelés csak Németországban folyt. A piaci verseny erősödése és a németországi költségek növekedése miatt olcsóbb, költségtakarékosabb gyártásra volt szükség. A felbomlóban lévő szociális országok ideális helyszínnek tűntek a tőkés vállalkozások számára ipartelepítési céljaik eléréséhez.

1994-re a településen található ipari létesítményekben a termelés megszűnt, így szabad, de szakképzetlen munkaerő állt rendelkezésre. Az infrastruktúra területén Magyarországon komoly elmaradások voltak: szennyvíz hálózat, vezetékes ivóvíz, gáz, telefon, bankautomata egyaránt hiányzott a településen. Az önkormányzat akkori vezetése gyorsan felismerte, hogy nem szabad lemondani egy németországi befektetőről, így minden feltételt biztosított az új zöldmezős beruházáshoz.

Első ütemben 1995-ben elkészült az 550 négyzetméteres gyártócsarnok, a 270 négyzetméteres irodahelyiség és étkező. A további években egy 1100 négyzetméteres üzemcsarnok építése valósult meg.

Ez a dinamikus fejlődés a 2000-es évek elejétől megtorpant. Ebben az időben 180 főt foglalkoztatott a cég. A megtorpanásnak több oka volt, a legfontosabb a szakképzett munkaerő hiánya, amely elengedhetetlen feltétele lett a magas szintű, jól irányított minőségi gyártásnak. Ekkor a Halm vezetői a további fejlesztést a romániai Zsombolyán tervezték, ahol a közelben fekvő Temesváron megfelelő szakember képzés volt a villamossági és elektronikai területen. A termelés egy része is Romániába került, így a böhönyei üzem dolgozóinak száma 140 – 150 főre csökkent.

Az üzem vezetése időben felismerte az uniós támogatásokban rejlő lehetőséget, amely újabb lendületet adott a fejlesztéshez. A 2007-ben benyújtott technológia és telephely fejlesztés pályázattal komoly épület és gépbeszerzés vált lehetővé. Nagy segítséget nyújtott a sikeres pályázathoz Dr. Suchman Tamás, aki a kistérségi ipari fejlődés elkötelezett támogatója volt.

2011-ben újabb pályázat, amely 110 millió forint támogatást jelentett a Halm Bt. számára, lehetővé tette, hogy a gyártott termékeik minősége megfeleljen a piaci elvárásoknak.

Fontos megjegyezni, hogy a tulajdonosok a megtermelt eredményt mindig a további fejlesztésekre fordították.

Böhönye Község Önkormányzatának Képviselőtestülete a 143/2016.(V.24.)Kt. határozatával, megbecsülése és tisztelete jeléülHalm Elektrotechnika Bt. részére a Böhönyéért kitüntető címet és oklevelet adományozta, és egyúttal a cég vezetésében töltött éveket megköszöni Wolfgang Halm Úrnak és további szép, nyugodt, tartalmas éveket kíván családja körében.

A díjat Wolfgang Halm úr vette át.

 

Böhönyéért díj kitüntetettje - Gönczöl György

Sokfelé járt az életében, de igazi otthonának mindig Böhönyét tartotta. Középiskolai tanulmányait Szekszárdon végezte, ahol közgazdasági technikusi oklevelet szerzett. Ezt követően a Böhönyei Áfésznél volt a legelső munkahelye.

Szabolcsi Mártával kötött házasságából két gyermekük született. Böhönyéhez való kötődését az is bizonyítja, hogy a Diófa utcában családi házat építettek. Munkahelyi eredményeit és közösségi tevékenységeit látva a község akkori vezetői a helyi művelődési ház igazgatói állására kérték fel. Örömmel elfogadta az ajánlatot, mert már akkor is szeretett közösségi dolgokkal különösen a fiatalok művelődési, szórakozási igényeinek kielégítésével foglalkozni. Érdeklődésének középpontjába a hangszeres, majd a vokális zene került. Már 18 évesen a Keszthelyi Helikon ünnepségek aranyérmes hangszeresekitüntetést kapta. Hamarosan fiatalos lendülettel megalakította az azóta már legendává vált Dió - Trió nevű együttest, amellyel hosszú évekig szórakoztatták a lakosságot, sok idegen vendéget is vonzva a faluba. Mintegy 10 évig volt a művelődési ház igazgatója. Szolgálva a kultúrát, film klubot, fotó szakkört, ifjúsági klubot, tánccsoportot, énekkart, citerazenekart, bélyeggyűjtő szakkört, nyugdíjas klubot, művészeti találkozókat, vetélkedőket, filharmóniai koncerteket, hangversenyeket szervezett a lakosság részére. Közben Szombathelyen elvégezte a népművelési-könyvtáros szakot, majd ezt követően az ének-zene tanári szakot Pécsett. Ezáltal lehetősége nyílt az iskolai oktatásban is részt venni. Megalakította élete első nagy gyermek karát, így teljesült nagy álmai egyike, a másik ugyanis egy felnőtt kórus létrehozása volt, ami még váratott magára. Vezetésével zengett a dal az iskolai ünnepségeken épp úgy, mint a községi rendezvényeken. Kórustalálkozók, fesztiválok sora következett. Közel 15 éves Böhönyei szolgálat után Siófokra hívták a Dél-Balatoni Kulturális Központ fő munkatársának, majd a balatonkenesei zeneiskola állását töltötte be három évig. Ekkor értesült arról, hogy Böhönyén megüresedett az ének-zene tanári állás. Zsoldos Márta Piroska akkori iskolaigazgató szívesen fogadta vissza a volt kollégák közé. Azóta 22 év telt el és közben teljesült élete másik nagy álma is. Mindannyiunk nagy örömére megalakította a községi kórust majd annak utódját, az egyházi énekkart. A balatoni szép évek után a böhönyeiek még szebbnek bizonyultak, hiszen a zene bűvöletében élt egy életen át. Egész életét a zenének, a kultúrának és az emberi kapcsolatoknak áldozta.

Babits Mihály Második ének című versének néhány sorában összefoglalja a zene által kijelölt életutat.

„Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”

 

Böhönye Község Önkormányzatának Képviselőtestülete a 145/2016.(V.24.)Kt. határozatával, megbecsülése és tisztelete jeléülGönczöl György részére a Böhönyéért kitüntető címet és oklevelet adományozta