Cikkek

Délután Ibi átvitte Emmát Gyimesfelsőlokra unokázni, Norbi, Marika a menyük és unokájuk Gabika is velük ment.

Pistával mi hárman betértünk Hidegség patakán a Fatányéros panzióba egy üveg Hargita sörre, meg kávéra. Aztán felkerestük azt a családot, ahol gyógytea keveréket tudtunk venni.

Ott tudtuk meg, hogy ma volt Gyimesi tánc és népzenei tábor gálaműsora a kultúrházban.

 Sajnos későn tudtuk meg, hogy a Csikmadarasi barátaink is felléptek. Jó lett volna velük is már ott találkozni. Azzal vigasztaltuk magunkat, hiszen hétfőn már náluk leszünk úgyis.

Ma ettünk először paszulyos-zakuszkát friss házikenyérre kenve, ez is nagyon finom volt.

Az esti beszélgetés és poharazgatás ismét kései lefekvést eredményezett.

Július 31-e vasárnap van. Ma is Gyimesközéplokon ébredtünk. Korán kelt a napocska és én is hamarosan követtem. Fürdőszobai tevékenység után mélyeket szippantottam az udvaron a friss, tiszta, korareggeli hegyi levegőből. Nem is tudom elmondani milyen érzés kerített hatalmába. A párába burkolózó hegyek karéjában, az ébredő természet megannyi ismerős és ismeretlen zajával olyan varázslatos volt. Szerettem volna fényképeken megörökíteni mindent, amit látok, de rájöttem, nincs olyan masina, amely gondolataimat is mellé fűzi, leírni meg végkép nem tudom, csak elraktározom valahová magamban, és majd biztatok mindenkit, aki teheti, jöjjön el, élje meg személyesen.

Talán óra sem telt el, Ibi és Norbi is felébredt, felkészültek. Házi gazdáék is hamar végeztek az álatok körül. Reggeli pálinka és minden földi jó magunkhoz vétele után beszélgetéssel és ivogatással aktivizáltuk azokat a zsírokat, melyeket kerülni kellett volna. Mert hát a házigazda invitálását vissza utasítani nem szabad!!

Délután Gábor és kedves családjához mentünk, Pistáéktól nem messze a Hidegség elején laknak. De nem árulom el mit ittunk. Titok!!!

Ibi, Marika és Gabika átautóztak Felsőlokra Emmáért. Jól elfáradt, keveset aludt a kisfiú unoka vigyázásában. Érthető….

Gábor is hazaért fogattal, valahol a hegyekben volt dolgozni, segíteni valakinek a faluból. Annyira azért nem volt fáradt, hogy fel ne pattanjon Kati nevű lova hátára. Ismerve a lovat, nem kis mutatvány szőrén megülni.

Ebéd közben, majd utána magyar F1-es autóversenyt láttuk, már amennyit a gyakori poháremelgetés megengedett. Gabika állandóan Norbin lógott, aki derekasan bírta a számára szokatlan mértékű „ itatást”. Ibi gyakran elképedt, megkérdezte: édes fiam nem lesz ez kicsit sok? Erre Gábor minden poharat újból tele töltött. Marika, finom csorbát főzött és tálalt. Emma az éjszakai gyermek felügyeletet kis szunyókálással próbálta ellensúlyozni. Ma is jó időnk volt, de rövidnadrágra még nem volt szükség. Ibiben még mindig benne volt hosszú út minden keserve, fáradtsága. Ezért Norbival megbeszéltük, hogy a Lészpedi /Moldva/ utat kihagyjuk, és legrövidebb úton kellene eljutni a Békás szorosba, a hegyeken át egy erdei úton. Kaptunk biztató ötleteket a helyiektől, csak abban nem volt senki biztos, hogy a mi kocsinkkal és a hely ismeretlensége miatt azt meg is tudjuk oldani.

Minden esetre bizakodva vártuk a holnapot, az indulást az ismeretlenbe. Az útvonal így alakult volna: Hidegség pataka –Barackos pataka- Bükk havas pataka- Farkas palló- Gyergyódomokos- Almásmező- Békás szoros.

Este lefekvés előtt a felesleges csomagokat visszapakoltuk az autóba, aránylag időben, úgy 22 óra körül le is feküdtünk de álom nem igen akaródzott szemünkre jönni

Augusztus 1.- e hétfő:

Eljött a búcsú pillanata! Nehéz szívvel köszöntünk el Mihók Pistától és Emmától. Nagyon jó volt náluk lenni, beszélgetni velük, úgy érzem nem voltunk terhükre.

Szemünkkel és szívünkkel is elbúcsúztunk a Gyimesek hegyeitől, házaktól, fenyvesektől, az ismeretlen emberektől, akik ismerősként köszöntek utcán jártunkban-keltünkben. Akik épp olyan küzdelmet folytatnak létükért, családjukért, mint mi otthon kis Magyarországon.

Elindultunk, kétségekkel az ismeretlen út miatt. A faluban még némi útba igazítást kértünk a helyes út megválasztása felől. Szép lassan, megfontoltan haladtunk. Sok kilométer hagytunk már magunk mögött elszórtan épült házak kaszálók, legelők, fenyvesek kíséretében. Telt az idő az idő, haladtunk figyelve az út hibáit, melyből akadt jócskán. A hegyek között egyszer csak kétfelé ágazott az út, útbaigazító tábla sehol. Melyiket válasszuk? Az egyenesen haladó ág néhány száz méter után elfogyni látszott. Az elkanyarodó út, pedig meredeken kanyarodott az ismeretlenbe nem sok jót ígérve. Gyalogosan szemrevételeztem a terepet, az utat, melyet víz mosott, árkok szabdaltak, a kiálló szikladarabok kikerülésére semmi esélyt nem láttam.

A kocsihoz visszatérve azt javasoltam, hogy óvatosan forduljunk meg és menjünk vissza a falu központba, míg nagyobb baj nem történik velünk. Itt még segítséget sem tudunk kérni senkitől, hisz telefonálni sem lehet térerő hiányában.

Így szépen visszafordulva Középlokra a Tatros völgyén, jó úton kijutottunk a Gyimesekből, rövid idő múlva Csikszeredába és onnan Csikmadarasra értünk. Első utunk Veress Katiékhoz vezetett. Kati örömmel fogadott bennünket Mesivel együtt. Zoli a férje dolgozott, Csongor a nagyobbik gyermek valahol játszani volt. Telefonon Kati előkerítette Csongit és Zolit is elérte. Zoli érkezése bizonytalan volt ottlétünk idejére, de végül is mindenki berobogott a családból. Kati szépen rendbe jött a nagy műtétjét követően.

Kipakoltuk az ajándékokat, mellyel örömet szereztünk mindenkinek. Sokat beszélgettünk és megígértük, hogy csütörtökön délután hosszabb időre elmegyünk hozzájuk.

Elindultunk Bálint Ildikóékhoz, ők néhány utcával laktak távolabb Katiéktól. Érkezésünk menetrendszerű volt, nem okoztunk meglepetést. A fogadtatás szívéjes volt, hisz már néhány éves barátság köti össze családjainkat. Helyünk, szállásunk a már tavaly is kipróbált új vendégházban volt. Gyorsan kipakoltunk, megszabadítottuk a kocsit néhány napra a felesleges koloncoktól. Miért cipeljük feleslegesen a tetőcsomagtartót és a boxot?

Letelepedtünk a filagória alá, Ilonkáék máris gondoskodtak rólunk. Egymás szavába vágva meséltük el az utolsó találkozásunk óta eltelt egy év történéseit. Laji és Ildikó is részt vett a beszélgetésben, bár mindenkinek sok dolga akadt. Előző este Kecskemétről érkeztek vendégek, egy házaspár/Árva János és Erika/. Keddre vártuk Pánovics Laciék érkezését kalandos útjukról. Ildikó még egy hét tagú pesti társaságot várt, akiket a közelben szállásolt el. Laci és Magdi az emeleten a mellettünk levő szobába kerültek, míg Jánosék a családiház vendégszobájában laktak. Vacsoránál megismerkedtünk az Árva házaspárral, akik először jártak Erdélyben. Norbi tudott hasznos tanácsokkal, adatokkal szolgálni az elkövetkező napok programjaihoz. Ildikó úgy tervezte, hogy csütörtökön vagy pénteken megyünk szekeres kirándulásra. Esztena, maci vadles, és a borvíz forrás felkeresése a Hargita lábánál, ahol kis buli is lesz élőzenével. Egyéb részletet nem árult el.

Vacsora közben beszélgetés, ismerkedés, ivogatás, közben telt az idő, beesteledett. A Hargita bércei mögé bújva intett búcsút néhány kacér sugarával a Napocska. Mi is nyugovóra tértünk. Ez főleg Ibinek volt fontos, hisz az idevezető hosszú út nagyon megviselte. Ezért megkértük Lajit /Ilonkát/, hogy ha teheti, a holnapi kirándulásunkhoz nyújtson segítséget, Poló lovait. Laji természetesen vállalta a feladatot, bár mint másnap kiderült, nem tudta mire vállalkozik.     

• < Prev
• Next >